Már rég írtam a
cicáinkról, pedig minden okot megadnak arra,
hogy rájuk irányítsam a figyelmet. Már 8 hónaposak.
Itt van mindjárt Kaviár, a kandúr, aki akkorára nőtt, mint
egy vadmacska. Bármelyik dakszlit maga alá gyűrhetné, ha meglenne hozzá a kellő
bátorsága, ugyanis igencsak félénk cicus lett belőle. Kedvessége
felülmúlhatatlan, türelme a végsőkig fokozható, csak a bátorsága hagy némi
kívánnivalót maga után. Imád felmenni a vállunkra, de csak a balra. Ha
véletlenül a jobb oldalra tesszük, nem találja a helyét, addig mesterkedik, míg
át nem jut a másikra és ha biztonságban érzi magát – vagy még azelőtt – azonnal
összeesik, teljesen elpuhul, lóg, nem is kapaszkodik, elvárja,
hogy tartsuk, ami nem is olyan egyszerű, hisz több mint négy kiló.
Párja, Pezsgő – aki a Csoki névre is hallgat, de Kaviár
mellett csak Pezsgő lehet – mindenben az ellentéte. Fürge, izgága, mint egy
menyét, csak Taminak engedi, hogy ölbe vegye, de neki örömmel dorombol
ilyenkor, képtelenség ott hagyni. Minden lébe kanál, nincs biztonságban tőle
egy csukott ajtó sem, de a tapétát is előszeretettel szaggatja le a falról, ha
éppen ahhoz van kedve, márpedig sokszor ahhoz van kedve. Aprócska, szinte alig
nőtt az elmúlt hónapokban, nagyon vigyáz a vonalaira, alig eszik, annál többet
iszik, de mikor szomját oltotta, azonnal kiborítja a vizet. Nagyon beszédes
cicus, nyávogása, morgása széles skálán mozog, néha annyira meglepő, hogy csak
mosolyogni tudunk rajta.
Hihetetlen, hogy a két macs közt csupán 20 nap eltérés van.
Most, hogy végre beköszöntött a tavasz, vagy inkább a nyár,
először mehettek ki a kertbe. Az ablakból már idáig is kukucskáltak, de most
beleszagolhattak a levegőbe. Kezdetben azért kontroll alatt voltak, nehogy túl
messzire merészkedjenek. Tami főleg Pezsgőre ügyelt, nem kis feladatot véve
magára, mert a cica azonnal körbejárta a kertet. Én Kaviárra felügyeltem, ami
jóval könnyebb volt, mivel a teraszról sem mert lelépni, de még
így is kétszer beszaladt a házba ijedtében.
A napok múlásával azonban felbátorodtak és már nagyon
óvatosan tudtunk csak kimenni a házból macska nélkül. Anti villanypásztort is
felszerelt, hogy meggátoljuk a kerítésen kívüli kószálást, ami eddig két cicánk
életébe került, remélem nem fog emelkedni ez a szám. A villanypásztor azért is
vált szükségessé, mert az idén már többször születtek kis nyuszik, de egyik sem
érte meg a felnőttkort, mert egy-két macska és/vagy görény arra szakosodott,
hogy eltüntesse őket.
Végül, de nem utolsósorban Csikiről is ejtenék pár szót, aki
hármójuk közül a legszebb, már csak a sötét színével és ragyogó kék szemével
is, de mióta meddő lett, kigömbölyödött, ezzel is kitűnik a fiatalok közül.
Nagyon érzékeny és talpraesett cica, hol anyaként viselkedik, hol
játszótársként, vagy csak egy figyelő szempár.
Már többször szerettem volna leírni, hogy a tőlünk elkerült
cicák az új gazditól milyen nevet kaptak, mert igencsak színes a paletta. Egy
felsorolás erejéig megpróbálom összeszedni, elnézést kérek, ha kihagyok
egyet-kettőt, de már régen volt, remélem hamarosan újra gyönyörködhetünk az
apróságokban.
Rezső, Jenő, Kenőcs, Málna, Bodza, Szuzy, Tamy, Savóka...
