Pezsgő Kaviárral

Hozzávalók: pezsgő, kaviár...

Mielőtt valaki azt hinné, hogy receptírásra adtam a fejem, ráadásul elsőnek pont egy ilyen össze nem illő párosítással próbálkoznék, közlöm, hogy itt most nem a kulináris élvezeteké a főszerep - aki ismer, annak ez nem is lehet kétséges -, hanem két pici cicáé.

Kaviárról már írtam, ő az új kandúr a háznál és tegnap megérkezett mellé Pezsgő, egy tüneményes kislánycica. Kaviárnak és Csikinek mondjuk nem éppen ez volt a véleménye róla, inkább egy rossz illatú betolakodónak tartották, aki elveszi tőlük az elsőbbséget. Szegény Csiki alighogy megbarátkozott Kaviárral, most egy újabb vetélytárssal kell felvennie a versenyt, teljesen meg tudom érteni, hogy nem ugrott örömében a nyakába.

Ugyanúgy viselkedett vele is, mint Kaviárral, fújt, prüszkölt, morgott és a mancsát emelgette, de mára már szent a béke köztük, bár még érezhető némi távolságtartás, nem úgy Kaviár és Pezsgő között, ők már együtt alszanak.

Amikor hazafelé hoztuk kocsival, nagyon keservesen nyávogott a macskakosárban, de hamarosan hátra ültem mellé, és az ölembe vettem. Nagyon rendesen viselkedett, nem akart elszaladni, teljes biztonságban érezte magát a karjaimban, ha sűrűn utaznánk, biztos megszokná a kocsikázást. Az egy órás út alatt teljesen összebarátkoztunk, bátran lépett be új otthonába.

Pezsgő augusztus 26-án született, tehát pont húsz nap van a két kölyök között, de méretben óriási a különbség. Nagyon gyámoltalannak és aprócskának tűnik Kaviár mellett, mégis ő az, aki nem fél a porszívótól.

Kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz a farka, mert az apukájának blokkolt csigolyájú, mint Szaffinak volt, de most még éppen csak egy kis törés érzékelhető rajta, viszont nagyon tüneményes az apró fehér folt a farka hegyén.